Először is gratulálni szeretnék valamennyi sportolónak, akik fáradságot nem ismerve, kitartottak/kitartanak az álmaik mellett, és részt vettek/vesznek a négy évente megrendezésre kerülő Olimpiai - és Paralimpiai játékokon.
Négy évente a világ különböző országaiban lobban fel a legnagyobb megmérettetés lángja, az Olimpiai láng! Idén ismét London kapta a rendezés jogát. Izgalommal telve néztük a közvetítést, és izgultunk országunk sportolóiért, csapataiért! Egy emberként ugrottunk egy sikeres gól láttán, vagy ha elsőként ért célba hazánk képviselője! Szerencsére 8-szor állhattuk végig - a nappaliban - a magyar himnuszt, osztozva a nyertes örömében, és morzsoltunk el egy - egy könnycseppet, ami a meghatódottságtól utat törve magának, kicsordult a szemünk sarkából...
De sajnos méltánytalanul kevesen tudjuk, hogy idén XIV. alkalommal fellobbant a Paralimpia lángja is! Míg az egészséges sportolóinkért izgulhatunk - ha akarjuk, ha nem - mert bármelyik csatornára kapcsolva az Olimpia közvetítését élvezhettük, addig a Paralimpiát - ahol szintén szép számmal képviselik kis hazánkat - még a híradások sem említik meg méltóképpen! Pedig ott is emberek küzdenek a győzelemért...
De akkor feszegessük, hogy mit is takarhat ez a Paralimpia és miért tart még csak a 14. alkalomnál, holott idén az újkori Olimpiát 30. alkalommal rendezték meg Londonba!
De akkor feszegessük, hogy mit is takarhat ez a Paralimpia és miért tart még csak a 14. alkalomnál, holott idén az újkori Olimpiát 30. alkalommal rendezték meg Londonba!
"A paralimpiai játékok testi és szellemi fogyatékosok, sérültek számára rendezett nemzetközi sportversenyek az olimpiai játékok mintájára.
A paralimpiai játékok története 1948-ban kezdődött azzal, hogy az angliai, London melletti Aylesburyben működő Stoke Mandeville-i kórház (Gerincsérülési Központ) brit hadirokkantjaival 1948. július 28-án a londoni XIV. Olimpiai Játékok nyitónapjával egybeesően, Dr. Ludwig Guttmann professzor, a kórház igazgatója megrendezi az első Stoke Mandeville versenyt. A kórház udvarán a 12 kerekesszékes kórházi beteg versenyző részvételével lebonyolított íjászverseny az érintettek számára óriási élmény, s ugyanakkor a parasport fejlődésének kiindulópontja volt.
A világ számára ez az íjászverseny (a mai napig az íjászat az egyetlen olyan sportág a mozgáskorlátozottak számára, amelynek versenyszabályait nem kell a sérültségnek megfelelően adaptálni) demonstrálta és igazolta a hadi sérültek élni akarását, lelki és fizikai erejét." (forrás: Wikipédia)
És tanuljuk meg egy kitartó sportoló nevét: Sors Tamás, aki megvédte a Pekingi címét, és ismét aranyérmet szerzett 100 méteres pillangóúszásban, a paralimpián Londonban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése