A TÉT: gyermekeink (és saját magunk) jövője!!!

Két családos anyaként, kötelességemnek érzem megírni ezt a fejezetet! Egyre jobban foglalkoztat a nyugdíj kérdésen felül, hogy milyen jövőt tudok biztosítani ebben a folyamatosan változó világban a gyermekeimnek?

Mivel egy rosszul szocializált elöregedett társadalomban élünk, sajnos végre meg kell értenünk, hogy egyetlenegy valaki van akire számíthatunk, és az saját magunk vagyunk!!! Persze, lehet erre megoldás az, hogy fogjuk a sátorfánkat és tovább állunk! De! azzal nem oldunk meg semmit! Csak máshol szembesülünk ugyanazzal a problémával! Nagyon kevés azon országok száma ahol nagy... vagy inkább helyesebben szólva van szociális háló!
Annyi rosszul kódólt éve után meg kell tanulnunk a saját lábunkon megállni, és nem a NAGY TESTVÉR segítségére várni! Mert a segítség, egyre gyorsabban apad, ha pénzben kell megfogalmazni, a 0!!! felé! Ugyanis a 0-nak az X % is 0 lesz! ezt még általános iskolába a fejünkbe verték, hogy a nullával való szorzás, osztás vége mindig NULLA!!!

Ha ilyen sebességgel változik az állam által finanszírozott oktatási rendszer is, akkor mire oda jutnak a gyermekeim, hogy a 8. osztály elvégzése után középfokú oktatásban részesüljenek akár egy gimnázium vagy szakközépiskola keretein belül! Addigra már ott is tandíjat fognak szedni, mert nem lesznek finanszírozva a gyermekeink oktatásának a költségei?! Kérdem Én, akkor hogyan fogjuk megoldani?! Gyors fejszámolást végezve még 4-5évem van hátra amíg a gyermekeim az általános iskola padjait koptatják! De, ha én nem gondoskodom róluk már most? Akkor ki fog? Mert a NAGY TESTVÉRRE sajnos már ebben sem számíthatunk...

Igaz itt nem csak az oktatás finanszírozásáról van szó! Mert tételezzük fel, hogy a zsenik zsenijei a gyermekeim és nekik még jut hely a finanszírozottak között... akkor ott a másik kérdés! Hogyan fognak elindulni az életben? Ha most nem takarékoskodok számukra, akkor MÍNUSZról kell nekik is kezdeniük az életüket?! De miért hagynám ezt?! Ha felelősség teljes édesanyának érzem magam (és szerintem az vagyok) akkor annak idején azért születtek a babáim mert ÉN szerettem volna! ÉN vágytam rájuk! akkor miért okozna gondot a jövőjükről való gondoskodás?! Hisz már akkor tisztában kellett lennem azzal, hogy a neheze csak azután jön, hogy kibújtak a pocakomból! Mivel a magam örömére szültem őket, akkor a világon a legjobbat szeretném nekik biztosítani... így a jövőjük gondja is az én vállamon nyugszik jelenleg ! Sajnos nem tudom ezt a kérdést tovább tologatni, mert olyan gyorsan felnőnek!
Így nem engedhetem meg azt a luxust sem, hogy a szél szárnyára bízzam a jövőjük sorsát, mert akkor a saját sorsommal is ugyan ezt teszem!
Gondoljuk csak végig, hogy mi lenne, ha...

• ha most csak a problémát látnánk, és inkább sietve odább állnánk!? (sok-sok fiatal nő és férfi!)
  még inkább elöregedne ez a társadalom amit hátra hagyunk, és a kilátástalanság óriási, kis túlzásokkal globális problémát szülne...
• ha nem tudnánk finanszírozni a gyermekeink tanulását, és iskolázatlan analfabétákat nevelnénk ki?
  egyre jobban csúszna lefelé az ország a lejtőn, és a végén Európa szíve egy 3. világbeli társadalom lenne...

és itt jön az ok okozati összefüggés a nyugdíj kérdés, és a gyermekek jövőjének biztosítása között! Ha nem tudjuk biztosítani a gyermekünknek a jelenük mellett a jövőjüket! Akkor Ők sem fogják tudni biztosítani maguknak felnőttként azt amire vágynak! amire szükségük van!
Ne mindig csak nyugatra nézzünk, hogy milyen jó nekik... és sóvárgunk utána, de tenni nem teszünk értük semmit!
Ha ilyen gondolatok születnek meg a fejünkben, akkor tekintsünk egy kicsit keletre, látva, hogy a cselekedetünk hiánya mit fog magához vonzani!!! 

1. közoktatás hiánya miatt írás/olvasás tudatlan társadalom kinevelése
2. hozzá nem értő országvezetés, (az erősebb kutya b...ik alapon!)
3. és ebből kifolyólag polgárháború!!!
4. gyerekmunka
5. öngondoskodás nélkül nyugdíj mentes öregkor amit munkával fogunk tölteni, mert a gyermekeink nem tudnak minket eltartani
6. és még lehetne tovább sorolni....